Az ágytól – asztaltól mondás sokunk számára ismerősen hangzik. A külön válásról szól, amikor nem csak a közös étkezéseket, de már az együttalvást sem tudjuk megoldani. Azt vallom manapság a fenti mondás átértelmezhető egy probléma megoldó szokássá.
A mai rohanó világban rengeteg családban előfordul, hogy hetente csak egy alkalommal tudnak leülni az étkezőasztalhoz mindannyian egy hétvégi ebéd vagy vacsora közös elfogyasztására. A hétköznapok elfoglaltan telnek minden családtag számára. A gyerekek esetleg a lecke mellett az íróasztalon vacsoráznak, a felnőttek a laptop mellett, tv nézés közben kapnak be egy pár falatot az ölükben lévő tányérból. Ugyan együtt van a család de valahogyan mégis mindenki mással foglalkozik a vacsorája közben. Ezáltal az asztaltól való elválás sok esetben nem negatív értelemben, de megtörténik.
De mi a helyzet az alvással? Muszáj tartani magunkat a kialakult hagyományokhoz, miszerint egy jó házasság vagy párkapcsolat titka a közös étkezésekben és a meghitt együttalvásban rejlik?
Az alvás az alapvető fizikai szükségletek mellett szerepel, fontossága elengedhetetlen egy egészséges szervezet működéséhez. Az időtartama, mélysége és minősége is meghatározza hogyan érezzük magunkat reggelente. Egy – egy rosszul átaludt éjszaka megpecsételheti egész napunkat. Levertek, kimerültek, kialvatlanok leszünk, kevés eséllyel egy konstruktív nap elvégzéséhez.
Alapvetően két személyiség típus létezik alvási és ébrenléti szokásaink alapján. A pacsirta, aki mindennap korán kell, délelőtt van teljesítőképességének a csúcsán, délutánra, estére elfárad. Ők akkor alszanak amikor elfáradnak. A bagoly nehezen indítja napját, de ahogyan telik a nap, egyre több erőre kap. Ahogyan közeleg az este, egyre éberebbé válik, ezáltal sokáig fennmarad és későn is kel. Önmagában már ez a két típus együttalvása is gondot jelenthet a különböző bioritmusok megléte miatt. Ha ügyesen meg tudjuk oldani kisebb – nagyobb kompromisszumokkal, akkor szerencsésnek vallhatjuk magunkat.
Ehhez szorosan csatlakozik egy alvás szempontjából igen fontos két típus. Az éberalvó, aki ugyan jól tud elaludni, de minden kis zajra vagy mozgásra felriad. Egyénektől függ, ki hogyan tud ezután visszaaludni. Vele ellentétben áll a mélyalvó,aki ha egyszer elalszik,átalussza az éjszakát. Semmire sem kel fel. Két ilyen különböző személynek olykor nagyon nehézkes lehet az együttalvás.
Zavaró tényezőként említést érdemel a horkolás, fogcsikorgatás, gyakori forgolódás, vagy esetleges visszatérő rémálmok megléte.
A fentiek tudatában értető mi késztethet arra minket, hogy harag és veszekedés nélkül mégis olykor a különalvás mellett döntsünk.
A következő pár lépés fontos ahhoz, hogy ez a változás zökkenőmentesen lezajlódjon.
Legyünk biztosak abban, hogy okkal döntöttük így.
A legfontosabb tényező a különalvás megléténél a minőségi, nyugodt alvás elérése. Nem szabad, hogy ezt az állapotot esetleg veszekedéseknél, nézeteltéréseknél használjuk fel, hogy eltérjünk a megoldás elől. Ha ez az indok áll a háttérben, akkor ez csak ronthat az adott helyzeten. Viszont egy jól átaludt éjszaka annál jobbat tehet egy kapcsolatnak. Kipihentek, nyugodtabbak leszünk, jobban tudjuk kezelni a naponta felmerülő problémákat.
Felejtsük el a tévhiteket
Megesik, hogy esetleg úgy érezzük ez a megoldás egy kudarc valójában. Egy jó párkapcsolatban mindent megosztunk egymással, és az ágy sem lehet ez alól kivétel. Sajnos sokszor akik különalvás mellett döntenek, még a barátaiknak és ismerőseiknek sem merik bevallani ezt. Félnek, hogy azt fogják gondolni róluk, tönkrement a párkapcsolatuk, ezért nem alszanak együtt. Az a trükk az egészben, hogy arra kell gondolnunk, egy – egy nyugodt éjszaka aranyat érhet a mindennapok közös megélésében.
Döntsünk közösen
Gyakran előfordul, hogy egy rosszul alakult éjszaka közepén megyünk át a kanapéra vagy esetleg egy másik szobába. A legjobb ha megbeszéljük és együtt döntünk arról, hogy ezt választjuk. Mondjuk el kit mi zavar, és miért nem tud aludni. Kinek hova kéne mennie, hogyan lehet kényelmesen aludni mindkettőnknek. Ez a döntéshozatal ugyan egyfajta különválásról szól, de mégis az őszinteség megerősítheti kapcsolatunk alapjait.
Legyen tervünk a pajkos órák átélésére
Legtöbben attól félünk egy ilyen változásnál, hogy megszűnnek majd az intim percek/órák. A különalvás nem azt jelenti, hogy teljesen szétválunk esténként. Beszéljük meg előre, ki szeretne a másikhoz odabújni. Így megmarad az a fajta bensőséges viszony, mely fontos számunkra. Az összebújás után mindenki tökéletesen kialudhatja magát saját ágyában.
Tervezzük meg a reggeleket
Ha már túl vagyunk a nehezén és elkezdődött a különalvás, fontos részét képezi a reggelek megtervezése. Ki kel előbb? Esetleg megfőzi a reggeli kávét a párjának és úgy kelti fel? Vagy csak egyszerűen belopódzik a szobába és bebújik a paplan alá. Mindig tartsuk szem előtt mi a fontos a másiknak, mit szeretne. Ha ebben is egyet tudunk érteni, szintén egy lépés a harmonikus együttlét eléréséhez.
Bár a különalvás egy távolságot képezhet, a valóságban egy szoros együttműködésre és odaadásra késztet minket.
