A szerelem, ahogyan számtalan műalkotás, vers, óda, ének említi – csodálatos érzés. He egyszer kialakul bennünk, minden percét szeretnénk kiélvezni. Aki valaha is volt már szerelmes tudja milyen érzés amikor „lepkék repkednek a hasunkban”. Naphosszat ábrándozunk, már a másik gondolatától is szaporábban ver a szívünk.
Elgondolkoztunk már azon, hogy ezek az érzések hogyan alakulnak ki? Miért pont a másik személye váltja ki belőlünk? Mi történik velünk közben? Tényleg rózsaszín ködben úszunk?
Az első magyarázat ezekre a kérdésekre sajnos nem olyan romantikus. Minden egyénnek szüksége van egyfajta ragaszkodásra, melyet egy párkapcsolat nyújthat. Ez az érzelmi kötődés iránti szükséglet egy elsődleges fajfenntartó folyamat legfontosabb része. Idővel ezek az érzelmek átalakultak olyan párkapcsolattá, ahol már fontos szerepet játszott a szerelem kialakulása. Minden ilyen szerelmi kapcsolat legfontosabb összetevője a szenvedély, az elköteleződés , valamint a szoros kötődés egymás iránt.
A következő elmélet már sokkal érdekesebb. Az emberi agy kódolva van a már említett ragaszkodásra. Amikor szerelembe esünk, egy eufórikus állapotba kerülünk. Ez azért történik, meg szó szerint egy picit megőrülünk a szeretett személytől. Ha együtt vagyunk, agyunk több szerotonin hormont termel, mely egy általános jó közérzetet biztosít. Több endorfin termelődik, mely természetes fájdalomcsillapítóként hat, valamint boldognak is érezzük magunkat. Ezek együttes hatására több dopamin termelődik, mely vágyfokozó hatású. Nem csoda hát, ha ezen hatások összessége arra késztet minket, hogy egyre többet kapjunk belőle.
Miért van az, hogy egyesek könnyebben találnak szerelmet?
Meglátni és megszeretni.. Hányszor hallottuk már! Bárcsak ennyire egyszerű lenne! Gyakran megesik, hogy pont aki szeretné, hogy szeressék, maga alatt vágja a fát. Ahhoz, hogy szerelembe essünk, meg kell tanulnunk adni. Nem csak másoknak de saját magunknak is. Ha szerethetőnek érezzük magunkat, akkor pozitív energia árad belőlünk , mely mások számára is érezhetővé válik. Ha szerelemre vágyunk, viszont nem érezzük magunkra arra érdemesre, akkor ez negatív kisugárzással jár. Az önbizalomhiány átalakulhat szeretet éhségbe, mely megakadályozhat minket párunk megtalálásában. Minél jobban keressük, annál kevésbé találjuk meg. Ahogyan érezhető ez a szeretet éhség, sajnos annál kevesebb esélyünk van arra, hogy pont azt a személyt találjuk meg, aki pótolhatja ezt.
A kiút ebből az útvesztőből az, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat és nyitottak legyünk mások szeretetének a befogadására. A cél, hogy olyan valakit találjunk társnak, aki hasonló értékekkel rendelkezik valamint megegyezik az elképzelése a miénkkel a párkapcsolatot illetően. Vágya és szerelme is ugyanazon a hőfokon égjen. Hiszen minden szerelem más és más, de a legfontosabb, hogy úgy szeressenek ahogyan azt megérdemeljük.
