Megtalálni a nagy őt nem könnyű feladat. Mennyit kutatjuk, keressük, reménykedünk – Ő lesz az! De amikor a már a miénk, és boldogan éldegélünk együtt, akkor is akadhatnak olyan problémák, konfliktusok melyek próbára tehetik párkapcsolatunkat. Néha az árral szemben úszunk azon gondolkozva, hogyan is jutottunk el idáig.
De miért ne változtathatnánk ezen? Ugyan egy kapcsolathoz két ember kell, viszont a változáshoz elég egy valaki döntése. Talán a következő sorokból kiderülhet mindenki számára melyek azok az apró trükkök amelyekkel megelőzhetőek a problémák.
Hallgassuk meg egymást. Ez talán elcsépelt tanácsnak tűnhet. De hányszor figyeltünk egy történetre, de nem szívből , inkább illedelmességből. Próbáljuk meg megérteni partnerünk szemszögéből, éljük bele magunkat, kérdezzünk vissza egyes részekre. Egy kis odaadással igazi hálát válthatunk ki a másikból.
Dicsérjünk bátran. Gyermekként rengeteg dicséretet kaptunk a tanárainktól, szüleinktől, nagyszüleinktől. A felnőttkor egyik legnagyobb hátránya, hogy a mindennapi életben ritkán kapjuk meg őket. Naponta hányszor leszúrjuk egymást kisebb nagyobb dolgok miatt. És hol marad a dicséret? Egy két pozitív visszajelzéssel csodákat érhetünk el.
„Milyen jól állt rajtad az a zakó tegnap este !”
„Egy angyal vagy, hogy kivitted a szemetet, én már nagyon fáradt voltam.”
Törődjünk magunkkal. Gyakran megesik, hogy a teendők és a kötelességek sokaságában elveszik maga a személy. A napirend teljesítése minden energiánkat felemészt, nem marad idő másra. Fontos az „én idő” kialakítása mely könnyen megtervezhető bármilyen zsúfolt is legyen az adott nap. Lehet ez egy reggeli nyugodt kávézás, délben egy picit hosszabb ebédidő, vagy akár este egy- két oldal a könyvünkből. A lényeg hogy magunkban legyünk és próbáljuk meg feltöltődni.
Csökkentsük a kritikát. Hányszor előfordult már, hogy bal lábbal keltünk fel és semmi sem volt jó aznap. Bárki bármit csinált csak düh és méreg tört ki belőlünk. Általában az őszinte kritikát sokan meghallgatják, elgondolkoznak rajta. Vannak azonban érzékenyebbek akik sértésnek és zokon veszik. Fontos az egyensúly fenntartása a bírálat és az elismerés között.
Merjünk bocsánatot kérni. Egy egy veszekedés után amikor mindketten rengeteg bántó dolgot hallunk, nagyon nehéz kiengesztelődni. Mindkét fél büszke, hisz a maga igazában és a másiktól várja a bocsánat kérést. Vegyünk egy nagy levegőt, és fogalmazzuk át egy kicsit. Egy kis beismeréssel rövid idő alatt békét köthetünk „Sajnálom a rám vonatkozó hibákat.”
Beszéljünk direkt módon. Általában elvárjuk egymástól, hogy a másik gondolatolvasó legyen. Tudhatta volna, kitalálhatta volna mit szeretnék. Gyakori gondolatok. De amíg ezeket nem mondjuk ki szavakban, addig nehéz a másiknak folyamatosan azon aggódnia, vajon mit kellett volna megcsinálnia. Sokkal egyszerűbb rövid mondatokban megfogalmazni mit szeretnénk. Lehet az a szemét kivitele vagy a vacsora utáni elmosogatás.
Kezdeményezzünk. Legyen az egy csók, ölelés vagy akár pajzánabb gondolat is. A hosszabb kapcsolatokban mindig van egy kezdeményező fél. Ő az aki közeledik, kedveskedik, szeretné elérni amit akar. Miért ne lehetne ez fordítva? Milyen jól esne neki, ha egyszer – kétszer átvennénk az irányítást!
